Azt mondta egyszer, hogy ami jön a rock helyére, az mindig eltűnik. Hirtelen magasra tör, aztán eltűnik a süllyesztőben. Afféle védőbeszéd ez, a halhatatlan rockzene mellett. S ha Horváth Attila az „ügyvéd”, akkor biztosak lehetünk az igazságában. Mert az immár 74 esztendős, Fonogram-díjas költő, dalszövegíró, egész élete a zenéről szólt. Maradandót alkotott még úgy is, hogy nem állt színpadon, nem hajolt meg őrjöngő publikum előtt, s folyamatosan kerülte a rivaldafényt. De a megszámlálhatatlan, népszerű előadóknak írt szövege halhatatlanná tette őt.