Harminc fölött az ember észrevétlenül egy olyan életszakaszba mutálódik, ahol a barátság leginkább projekt lesz. Naptárbejegyzés, logisztika, egyeztetés, lemondás, újraegyeztetés. Te pedig ott állsz a saját, gondosan karbantartott mániáiddal, szorongásaiddal és félig komolyan vett felnőttségeddel, és azon gondolkodsz: ha a régi barátságok átalakulnak, akkor vajon lehet-e még újat kezdeni? És ha igen, hogyan szerez az ember barátokat harminc fölött?