A pogácsa a római focacea-ból, vagyis a hamuban sült lepényből származik. Ez az egyszerű sütési technológia a délszláv pogaca közvetítésével terjedt el a Kárpát-medencében, ahol a tartóssága és laktató jellege miatt a vándorok és katonák alapvető útravalójává vált. Az évszázadok során a puritán, vizes tésztát a zsiradékok, a tejföl és a tepertő használata tette gazdagabbá, az alapanyagok a készítők anyagi helyzetét tükrözte.