Végre-valahára ráérzett a Fidesz, hogy mi is a valódi gond az országban. A keresztnevek. A keresztnevek állnak a fantasztikus repülőrajt útjában. Méretes akadályként és súlyos tehertételként egyszerre magaslanak, terpeszkednek, pöffeszkednek szegény szárnyaszegett növekedés előtt az Agamemnon, Ifigénia, Vérbulcsú, Balzsam, Kandida és Skolasztika utónév-lehetőségek, nem is beszélve arról, hogy a végtelenül hosszú kifutópályán bármikor meglepheti a gyanútlan startolót egy Vitályos az ő Pszichéjével. Ahelyett, hogy Szabó Szentistvánok és Keresztény Vulkánok országa volnánk jól megérdemelten (Orbánviktort nem engedélyezték), ami szintén a szülők választása lehetne. De hát rá szabad-e bízni a választást egy érett autokráciában a polgárokra? – döröghetné a vonatkozó kérdést a miniszterelnök kormányülésen, hogy a következő pillanatban máris a nevetés rázza le a trónról őszentségit, aki szerint: nem, nem lehet.