Alig száz méter a tó mellett hagyott autómtól, s már ott is vagyok az erdei ösvényen. Mintha valami zsilipen lépnék át, úgy telik meg a tüdőm oxigénnel, pedig a mögöttem lévő falu is jó levegőjéről híres. Persze csak akkor, ha némely túlbuzgó kerttulajdonos nem teríti be a vizes avar kesernyés füstjével, vagy a szegényebb részeken nem durrantanak be szabdalt gumiabroncsokkal, kopott melegítőnadrágokkal.