Úgy emlékszik vissza arra az estére, mintha tegnap lett volna. Férje mellette aludt, kissé horkolva. Hirtelen felriadt, álmosan figyelte a plafonra vetülő alakzatokat. Besütött a hold az ablakon, és a fényénél úgy látta, hogy a férje szája egyre nagyobbra nyílik, és belőle egy kígyófej, majd egy hosszú, hengeres test kúszik elő, és helyezkedik el köztük az ágytakarón. Miközben ő riadtan figyelte az állatot, férje mélyen alhatott, mert semmit sem vett észre az egészből. A kígyó kéjesen elhelyezkedett köztük, és a nőre szegezte hüllőszemeit, vasvillanyelvével időnként a levegőbe szúrva. Kezdetben moccanni sem bírt a félelemtől, végül mégis elnyomta az álom, és mikor hajnalodott, felidéződött benne az éjszaka. Ijedten keresni kezdte a kígyót, de sehol sem találta. Megnyugtatta magát, hogy valószínűleg csak rémálma volt. Férje már korábban felkelhetett, mert mikor a konyhába ért, látta a reggelije maradékát. Bizonyára már elindult a munkahelyére, vagyis minden rendben van, semmi szokatlan sem történt. Úgy döntött, takarítással és rendszerezéssel tölti a napot: sok régi kacatot kiszanált, ami az évek alatt felhalmozódott. Férjét ebéddel várta: bolognait főzött, a kedvencét. Óraműpontossággal csengetett a férfi, és amikor az ajtóhoz lépett, hogy üdvözölje őt, észrevette nyomában a kígyót. Földbegyökerezett lábbal figyelte a hüllőt, s azután bárhova is ment a férje, és bármit is csinált, a kígyó a nyomában volt. A legfurcsább az egészben az volt, hogy sem a férje, sem más nem látta az állatot, csakis ő. Alapjában véve nem félt a kígyóktól, így megpróbálkozott vele, hogy becserkéssze, ám ez nem sikerült, még akkor sem, amikor pihentek, s így a kígyó is szunnyadozott. A feleség úgy érezte, hogy kezd elmenni a józan esze. Álmában is csak a hideg szempárt látta, és napközben sem tudott másra gondolni. Férje is észrevette a változást viselkedésében, s hiába unszolta feleségét, az mélyen hallgatott, mivel nem akarta, hogy bolondnak higgye. A feleség úgy gondolta, hogy egyedül is meg tud birkózni a helyzettel. Ám ahogy teltek a hetek, egyre zaklatottabbá vált, míg végül eldöntötte, végezni fog a kígyóval. Egy este döglött pocokkal tért haza és méreggel. Habár enni még nem látta a kígyót, úgy gondolta, biztosan ínyére lesz majd a finom falat. Mérget fecskendezett a pocokba, és türelmesen várt. Mikor férje elaludt, a kígyó lakmározni kezdett a kis rágcsálóból. Úgy lett, ahogy előzetesen gondolta, végre megölte az állatot. Azonmód felnyalábolta a kígyót és kihajította egy közeli utcai szemetesbe. Alig várta, hogy a férje felébredjen, és elmesélje neki ezt az egész őrületet. Mikor reggel lett, a férje még mindig mellette feküdt, és ahogy közelebb hajolt hozzá, hogy felébressze, érezte, hogy teste már rég kihűlt.