Gesztus

Gesztus

Legutóbb 2002 tavaszán jártam a Sándor-palotában. Magyarország egyik legértőbb művészettörténésze mutatta meg nekem a háborúban földig rombolt épület frissen elkészült rekonstrukcióját, ahol már minden készen állt arra, hogy a várható újabb választási győzelem után a miniszterelnök elfoglalja a dolgozószobáját. Széchenyi portréja a falon, egy diszkrét ajtó mögött lépcső a felszerelt borospincébe.

Áfa-kelepce

Áfa-kelepce

A kormány (a rendszer) leváltására törekvő politikai erők gyakran olyan struktúra módosítását tűzik ki célul a választásokat megelőzően, amelyet nem határoz meg külön jogszabály, de alkalmazását mindenki természetesnek veszi, elemei közismertek. Ez az az adórendszer, amely az állam bevételeinek alappillére. A különböző adónemek száma 2024-ben elérte a 60-at, Néhányat idén megszüntettek közülük, a jelentéktelenebbeket, például a háztartási munka regisztrációs díját. De az adót is olykor megadóztatják: a vállalkozások csak átutalással teljesíthetik befizetési kötelezettségüket, amelyet tranzakciós illeték terhel. Az adónemek számának mérséklése csak átmeneti, a csökkenést újabb szaporodás követi.

Petőfi álma

Petőfi álma

Az operettben a táncoskomikust sajnáltam mindig a legjobban. A szubrett párját. Nem övé a főszerep, nem körülötte zajlanak a dolgok, és neki kell a legtöbbet tepernie azért, hogy valami vidámságot csempésszen a színpadra. Legtöbbször olyan poé­nok árán, mint „szilvalé” és „rongyő”. Persze ezt az arisztokrata affektálás kigúnyolásának is lehetne tekinteni, de számomra inkább a parvenü igazodás komikuma ez. Ez a szerep jut eszembe mindig Rákay Philipről, akit egy párhuzamos univerzumban a tehetsége, a kreativitása és a szívós munkabírása juttatott el oda, ahol a miénkben van. A NER-es univerzumban ugyanis ha lehántjuk róla azokat a dús rétegeket, amelyek a politikai kapcsolatai révén rakódtak rá (a Magyar Televízió „intendánsi” szerepétől az őszinte kurzusfilm elkészítéséig), akkor nem nagyon marad más, csak a csetlő-botló táncoskomikus lelkesedése és törtetése, amit még a saját közönsége is elnéző kacagással díjaz csupán. Ebből a nyersanyagból Caragiale, Mikszáth és Molière írt örök érvényű karaktereket, talán abban a reményben, hogy az utókor majd tanul belőle.

Az oroszlán ugrani készül

Az oroszlán ugrani készül

A Révész György rendezte James Bond paródiát 1969-ben mutatták be. A korabeli sikert parádés szereposztás garantálta: Bujtor István, Medveczky Ilona, Psota Irén, Ajtay Andor, Major Tamás, Dajka Margit, Szendrő József, Madaras József, Koós János játszották a főbb szerepeket. A filmben még a háromszoros olimpiai bajnok Papp László is feltűnt.

Az igazi veszély

Az igazi veszély

Kapkodja már az ember a fejét, ahogy a kormánypropaganda változtatja a különféle kampányüzeneteit. Újra és újra azt gondoljuk, nem lehet már tovább fokozni a Tisza Párttal, illetve az Ukrajnával szembeni gyűlöletkampányt, de a propaganda agytrösztjei rendre felülmúlják elképzeléseinket.

Epilógus

Epilógus

MENTÉS VAGY BETEGSZÁLLÍTÁS? Az egész magyar egészségügyre igaznak gondolom, hogy nemcsak a lassú és szegényes haladás a baj, hanem – és főként – az, hogy a haladásnak a jelen kormányzat által kijelölt iránya is téves. Nem lenne törvényszerű, hogy ami igaz a nagy egészre, az igaz legyen a részekre is, azonban a betegmentés és a betegszállítás tekintetében az okozott kellemetlenség és kár nagyobb, mint az egészségügy más területein.