Tass Bálint: Vasbetonból kispórolt

Tass Bálint: Vasbetonból kispórolt

Nagyapám ötször költözött életében.Én ugyanabban a szobában alszom,ahová nagyapám kutyája először lefeküdt,ahová hazavittek a kórházból.Ismerem a fűtéscsövekben a víz surrogását,a tiszafa ágainak zaját,ahogy szélben a házfalat kaparják,a parketta nyikorgását,a megfeketedett foltot,ahová a háború alatt a trágyát hordták,a kézzel írt feliratot a nagyi gardróbjának alján,a széf helyét a falban, a kódját,a pisztoly hideg markolatát.Értem a ház éjszakai neszezését,az árnyak játékát,a szomszéd kutya ugatását,aki akkor is ugatott, amikor már senki nem kérte,a könyvespolcon sorakozó nippeket,az elhangolódott Bösendorfert,az üresen hagyott ágyat,amiben nagyapa utoljára a fal felé fordult.Mert én vagyok a vasbetonból kispórolt vas,a kertben pirosló cseresznyefa,amit tövestől kivágtak és a teherautóra dobtak,az éjszaka lebontott kerítés,a négy ellopott autógumi,az eltörött főnyomócső,a pincébe beszakadt konyha,a falnak támasztott pingpongasztal,a magára hagyott labda,a bili tartalmával öntözött jegenyesor,a lyukas öntözőkanna,a rózsatövek földjébe kevert kávézacc,és a földben egymáshoz bújó két mázas urna.Egyszer majd más is belakja a hiányomat.Még akkor is, ha senki nem emlékszik,hol állt a ház.

Tananarive Due: A javítóintézet (Részlet a regényből)

Tananarive Due: A javítóintézet (Részlet a regényből)

A tizenkét éves Robbie-t hat hónapra a Gracetowni Fiúiskolába küldik, a helyet a rossz nyelvek csak javítóintézetnek hívják. Robbie az anyja elvesztése óta látja a szellemeket, az intézet falai közt lévő szellemek pedig borzalmas dolgokról suttognak. A javítóintézet hátborzongató, az 1950-es években játszódó, antirassiszta történelmi horror, mely 2024-ben elnyerte többek közt a Bram Stoker-, Shirley Jackson-, Ray Bradbury- és World Fantasy-díjakat. A regény magyarul október 21-én jelenik meg a Magnólia Kiadó gondozásában.

Takács-Csomai Zsófia: Pikkely

Takács-Csomai Zsófia: Pikkely

Úgy emlékszik vissza arra az estére, mintha tegnap lett volna. Férje mellette aludt, kissé horkolva. Hirtelen felriadt, álmosan figyelte a plafonra vetülő alakzatokat. Besütött a hold az ablakon, és a fényénél úgy látta, hogy a férje szája egyre nagyobbra nyílik, és belőle egy kígyófej, majd egy hosszú, hengeres test kúszik elő, és helyezkedik el köztük az ágytakarón. Miközben ő riadtan figyelte az állatot, férje mélyen alhatott, mert semmit sem vett észre az egészből. A kígyó kéjesen elhelyezkedett köztük, és a nőre szegezte hüllőszemeit, vasvillanyelvével időnként a levegőbe szúrva. Kezdetben moccanni sem bírt a félelemtől, végül mégis elnyomta az álom, és mikor hajnalodott, felidéződött benne az éjszaka. Ijedten keresni kezdte a kígyót, de sehol sem találta. Megnyugtatta magát, hogy valószínűleg csak rémálma volt. Férje már korábban felkelhetett, mert mikor a konyhába ért, látta a reggelije maradékát. Bizonyára már elindult a munkahelyére, vagyis minden rendben van, semmi szokatlan sem történt. Úgy döntött, takarítással és rendszerezéssel tölti a napot: sok régi kacatot kiszanált, ami az évek alatt felhalmozódott. Férjét ebéddel várta: bolognait főzött, a kedvencét. Óraműpontossággal csengetett a férfi, és amikor az ajtóhoz lépett, hogy üdvözölje őt, észrevette nyomában a kígyót. Földbegyökerezett lábbal figyelte a hüllőt, s azután bárhova is ment a férje, és bármit is csinált, a kígyó a nyomában volt. A legfurcsább az egészben az volt, hogy sem a férje, sem más nem látta az állatot, csakis ő. Alapjában véve nem félt a kígyóktól, így megpróbálkozott vele, hogy becserkéssze, ám ez nem sikerült, még akkor sem, amikor pihentek, s így a kígyó is szunnyadozott. A feleség úgy érezte, hogy kezd elmenni a józan esze. Álmában is csak a hideg szempárt látta, és napközben sem tudott másra gondolni. Férje is észrevette a változást viselkedésében, s hiába unszolta feleségét, az mélyen hallgatott, mivel nem akarta, hogy bolondnak higgye. A feleség úgy gondolta, hogy egyedül is meg tud birkózni a helyzettel. Ám ahogy teltek a hetek, egyre zaklatottabbá vált, míg végül eldöntötte, végezni fog a kígyóval. Egy este döglött pocokkal tért haza és méreggel. Habár enni még nem látta a kígyót, úgy gondolta, biztosan ínyére lesz majd a finom falat. Mérget fecskendezett a pocokba, és türelmesen várt. Mikor férje elaludt, a kígyó lakmározni kezdett a kis rágcsálóból. Úgy lett, ahogy előzetesen gondolta, végre megölte az állatot. Azonmód felnyalábolta a kígyót és kihajította egy közeli utcai szemetesbe. Alig várta, hogy a férje felébredjen, és elmesélje neki ezt az egész őrületet. Mikor reggel lett, a férje még mindig mellette feküdt, és ahogy közelebb hajolt hozzá, hogy felébressze, érezte, hogy teste már rég kihűlt.

Benedek Szabolcs: A társalkodónő– Részlet A vérbíró lánya című regényből (I.)

Benedek Szabolcs: A társalkodónő– Részlet A vérbíró lánya című regényből (I.)

Miután a szabadságharc leverését követő könyörtelensége okán a bécsi udvar számára is egyre inkább kényelmetlenné váló Haynau táborszernagyot nyugdíjazták, egy Szatmár vármegyei, ma már nem létező településen, Nagygécen vásárolt magának kastélyt, ott élt a lányával. Alig pár évet, ott-tartózkodása mégis annyira mélyen beleívódott a helyi folklórba, hogy emberöltőkkel később is komplett rémtörténetek szóltak ottani életéről. A történelmi tényeken kívül ezekből a mendemondákból építkezik Benedek Szabolcs készülő regénye, melyből négy héten át közöl részleteket a Nyitott mondat.

Sem palesztin, sem zsidó – Janne Tellerrel szavakról és tettekről

Sem palesztin, sem zsidó – Janne Tellerrel szavakról és tettekről

„A falak a háború. A szavak a béke” – olvashatjuk Janne Teller új, Büszke vagy rám, Joanna? című regényében a címszereplő pólóján a feliratot, miközben felmászik az izraeli és palesztin területeket elválasztó falra. A világszerte elismert dán szerző nem először foglalkozik érzékeny témával: a generációs problémákat feszegető, legismertebb ifjúsági regényén, a Semmin kívül írt már könyvet a délszláv háború kapcsán, vagy esszét arról, milyen lenne a fordított migráció az európaiak számára. Nem először járt hazánkban sem, mikor az október eleji 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként átvethette a Budapest Nagydíjat. Ez alkalommal beszélgethettünk vele új regényéről, szavak és tettek szerepéről a diplomáciában és az irodalomban – de még lőgyakorlatok és a lovai is szóba kerültek.